frissítve: 2011. október 24. 06:30

szerző: Király Levente

+1 hozzászólás

cikk:

Golfnews.hu - A Magyar Golf Magazin

 

 GolfNews: Mi volt a mozgatórugó a bizottság újjáalakítása mögött?

 

Mohai Gábor: Az alapok, a bíróképzés és a versenyek segítése, a bíráskodás régóta folyik, de 2009-ben és idén volt egy felfutás, és azt láttuk, hogy összejött egy társaság, aki komolyan szeretne ezzel foglalkozni és azonos az érdeklődés körünk, így azt gondoltuk, legyen ez formális is. A Bíró bizottság persze eddig is működött, de szerettük volna a lelkesedést kihasználni és több tartalommal, még nagyobb aktivitással  megtölteni. Ez nem hazai találmány, sok helyen dolgoznak hasonló módon a bírók, beszélgettünk külföldi szakemberekkel és nálunk fejlettebb golftársadalmakból jövők is azt mondják, hogy ez jó dolog és szükség van rá.

 

Az egész működésünk mikéntjét a most megfogalmazott ügyrend szabályozza, amit publikáltunk is, hogy aki érdeklődik, az láthassa, miképpen is működik ez a testület Kialakítottuk a célokat, beosztottuk prioritásokat és készítettünk egy jól meghatározott feladatlistát. Néhány hónap alatt megszerveztük a szakértői munkacsoportot, különböző témák szerint beosztottuk az egyes területekre jelentkező golfbírókat és kialakítottunk egy kommunikációs csatornát.

 

Általában számos területen segítünk, hiszen sok olyan kérdést is kapunk, amik nem feltétlenül szorosan a bíráskodáshoz kapcsolódnak. Adott egy verseny, annak van szervezője, versenybizottsága – és ha valami történik, legtöbbször a bíróhoz mennek oda. Örülünk, hogy bíznak bennünk, de sokszor összekeverednek a funkciók, a bíró nem egyenlő a versenybizottsággal (lehet annak tagja, de nem feltétlenül), a bíró nem versenyszervezési, esetleg hendikep kérdésekben vagy az Eagle-lel kapcsolatos dolgokban hivatott eljárni.

 

Likavcsán Ferenc: Több olyan versenyünk is volt, ahol az idén végzett bírókat gyakorlott bíró mellé ültetve, kezüket fogva, vagy csak mögöttük állva próbáltuk bevezetni őket a versenykörnyezet bírói területére. Szerencsére nagyon lelkesek az új bírók. Újdonságként vezettük be, hogy a bíróknak négyévente újra kell vizsgázni, ezzel a saját szakmai színvonalunkat szeretnénk emelni.

 

Gágyor Gábor: És ez nagyon fontos, mert az egy dolog, hogy egy bíró kipipálta az elméleti vizsgát, de azt ki kell tudni vinni a pályára, a versenyre, és ami még fontosabb, ezt olyan módon kell előadni, hogy azt a játékosok el is fogadják. Meg aztán tisztában kell lenni azzal is, hogy nem körülöttünk forog a világ a pályán, ugyanakkor vannak helyzetek, amikor meg kell jelenni, meg kell nyilvánulni.

 

Összefoglalva az eddigieket: most, hogy elindult ez a folyamat, megvalósíthatunk olyasmiket, amikre eddig nem volt erőforrás és idő. Mindenki tesz bele egy kicsit, és nem egy vagy két emberre vár minden feladat, sok minden elindult a saját útján.

 

Mohai Gábor: Ez a kulcsa az egésznek, valahol a magyar golftársadalomban ezt kellene követni – akkor működik valami, ha mindenki belerak időt, energiát és munkát, mi is ezt csináljuk, saját szabadidőben. Elkezdtük, látjuk a pozitív visszajelzéseit. Olyan emberekkel is le tudunk ülni beszélgetni, akik kritikus hangot szoktak megütni. Persze a hangnem továbbra kritikus, a visszajelzések jönnek rendesen, de zajlik a kommunikáció.

 

 

Mohai Gábor: Persze, hogy vannak problémák, de az is jó dolog, hogy amikor bíráskodunk, és adódik egy helyzet, amiben a kollégának döntést kell hozni, sok esetben nem akarják egyből elfogadni, de utána, este vagy a következő versenyen odajönnek és elmondják, hogy igazunk volt. A játékosok között is van számos nagy ego – volt egy esetem, amikor azt mondta nekem valaki a pályán, hogy „te nem tudod, én ki vagyok.” Mondtam neki, dehogynem, egy golfozó vagy. Utána odajött és azt mondta, hogy teljesen igazam volt.

 

Amikor meglátok egy hibát, az egy kicsit lelkiismereti dolog is, hiszen mindenki azt várja el a többiektől, hogy szabályosan játsszon. Sajnálatos módon vannak, akik ezt nem tudják elfogadni, de nekem bíróként ezt az elvárást kell támogatnom.

 

GG: …De azt azért lássuk, hogy természetesen ha lehet, akkor arra törekszünk, hogy előzzük meg a szabálytalanságot.

 

MG: Van, amit meg lehet előzni, van, amit nem. Optimista vagyok, mert nem régóta csináljuk, de már látszódik, hogy van értelme. Páran nem tudják elfogadni, hogy a bíró döntése végleges – és akkor is, ha éppen véletlenül tévedne. Sokszor emocionálisan levezetik, megírják, hogy igazságtalanság történt, de lényegtelen, mert a szabály az szabály ugye. A golf szabályait 1744 óta cizellálják, ez ellen nincs apelláta. Ez egy nagyon jól felépített rendszer. Sokan nem hajlandók elfogadni, hogy hibáztak, pedig mindannyian hibázunk, és akkor sajnos kapunk büntetőütést.

 

 

GG: Igen, ez így van, de jelenleg kétórás szabályelőadásokat tartunk, ennyi idő alatt nem is kapsz teljes tudást, csak nagyon alapszintűt áttekintést. A bökkenő azzal van, hogy ha azt mondod, hogy kedves játékos, neked legalább négy órát kell ott töltened egy előadáson, akkor nem akarnak majd beülni. Utána persze tetszik nekik, mert átlátják miről szól ez a dolog, de előtte nem fogod tudni megmagyarázni nekik, hogy miért fontos.

 

A klubokban dolgozó profik sokat tudnak segíteni, mindig bátorítottam a hallgatóságot, hogy velük beszéljenek sokat, másrészt nagyon fontos, hogy emellett a klubmenedzsment hogy áll hozzá a dolgokhoz.

 

 

MG: Mindenkit próbáltunk elérni, és mi is játszunk, így is kint vagyunk a pályákon. Van olyan pálya, ahol kérték, hogy a helyi szabályokat nézzük át, egy másik klubnak a versenykiírásait ellenőriztük. Kiadtunk egy állásfoglalást az amatőr státusszal kapcsolatban – és persze proaktívan figyelünk. Láttunk például nemrég egy versenykiírást, ami ütközött az amatőr státusszal, szóltunk nekik, meghallgatták.

 

Ahhoz, hogy minden golfozó számára látványosan javuljanak a körülmények, a versenyek lebonyolítása, nagyon sok múlik a klubigazgatókon, így nekik kell megadni a megfelelő segítséget. Révész Tamással rendszeresen konzultálunk, a Klubigazgatók Szövetsége, kikéri a véleményünket, tartottunk előadást is nekik a tavaszi találkozójukon.

 

GG: És nézzük meg honnan indultunk! Onnan, hogy ’Minek is nekem bíró?... Mert ha itt van, akkor nem tudom én magam elrendezni a problémás ügyeket, be kell őt vonni, csak a fejfájás van, mert annak a játékosnak, aki nálam klubtag, nem tudom azt mondani, hogy ugyan, jó lesz ez a helyzet így is.’ Bizonyos szempontból fejfájásként élhető meg a bíró jelenléte, bevonása, de hosszú távon ezzel nyerünk.

 

MG: Ezért hangsúlyozzuk az etikettet, a viselkedést, azt gondoljuk, hogy ez oda-vissza érvényes. Nemcsak azt írjuk le, mit várunk el a játékostól, hanem azt is, amit a golfbírótól. Ez másképp nem működhet. A golfbíró egy szolgáltatás, erre jönnek rá egyre többen. A bíró sok tudást hoz be, kimegyünk előre, bejárjuk a pályát, ha tudjuk, lejátsszuk, a karózást helyretesszük. Ha a játékos azt érzi, hogy itt minden gördülékeny, akkor megint ide fog jönni - a klub megérzi, hogy leveszünk néhány feladatot a válláról és lehetséges, hogy kicsit több nevezése lesz a versenyre.

 

 

MG: A céljaink között is szerepel a golfsport népszerűsítése sajátos eszközökkel – a mi tevékenységünknek részei ezek a bizonyos sajátos eszközök. Sok minden van a tarsolyunkban, amivel a játékosok tudását gyarapítani tudjuk. Azon kívül, hogy írunk magunkról, tevékenységünkről, céljainkról, sok szabályhelyzetet leírunk, bizonyos szituációkat konyhanyelven megfogalmazva. Ennek jó szokott lenni a fogadtatása.

 

Például felraktuk az EGA hendikep-rendszer változásaival kapcsolatos háttéranyagot, amit Gágyor Gábor írt. Nem hiszem, hogy sokan letöltenék a 2012-től érvényes változások 100 oldalas részletezését, de mi adtunk egy jó összesítést arra vonatkozóan, mi változik. Bodor Tibor tanár úr pedig írt a 9 lyukú pályákon való hendikep karbantartásáról egy hasznos cikket, de számos más olyan anyagot is közzé teszünk, amikkel saját munkánkat is segítjük, hisz ha a játékosok tisztában lesznek ezekkel, akkor nem merül fel már kérdésként a pályán.

 

Állásfoglalásokat közöltünk a hole in one díjazással, az amatőr státusszal vagy épp a golfautók használatával kapcsolatban, és ha van valami aktualitás, arra is reagálunk. Szóval azt gondoljuk, hogy érdemes a játékosoknak követni az oldalt, mert látnak majd sok olyan infót, amiből tanulhatnak.

 

Az írásos anyagok mellett pedig folyamatosan teszünk fel videókat is érdekes esetekről, és ott van a kedvencünk, a Fun Zone, a vicces rész, amivel azt szeretnénk demonstrálni, hogy a golfbíráskodás nemcsak arról szól, hogy fontoskodunk a baromi vastag könyvvel a kezünkben. …Hát ez is hozzátartozik a sajátos eszközökhöz.

 

GG: Ja... És három fontos dolgot szeretnénk tudatosítani a golfozókban. Az egyik a golf szellemisége, ami kint is van megfogalmazva a honlap fejlécén. Ha vélt igazságtalanság történt, akkor sokan hajlamosak azt mondani, hogy ez nem a golf szellemisége szerint történt – ezt hangoztatják, de nem tudják, hogyan is szól az valójában. Mondják pl., hogy menjen minden flighttal bíró, de a golf szellemisége pont úgy kezdődik, hogy „A golfot többnyire bíró vagy játékvezető felügyelete nélkül játsszák”.

 

A másik alapvetés, hogy játszd meg a labdát, ahogy fekszik, játszd meg a pályát, ahogy találod, de ha egyiket sem tudod megtenni, akkor tégy úgy, ahogyan igazságos. Ahhoz, hogy ez utóbbit meg tudd tenni, ismerni kell a szabályokat.

 

Sokszor hallottam már versenyen játékosoktól, hogy 46 Stableford pontot játszott volna, de annál már kizárás van és inkább csak 45-öt írt be, …és hasonlókat. Ilyenkor csak fogom a fejem, ugyanis az egész hendikep rendszer abból indul ki, hogy mindenki az adott napon a lehető legjobb tudása szerint játssza meg a pályát és nem sakkozik azzal, hogy hány pontja legyen.

 

Nos pl. ezt a három alapvető dolgot is szeretnénk, ha mindenki megértené és elfogadná.

 

 

MG: Természetesen, a biro.bizottsag@hungolf.hu email címre lehet írni nekünk különböző esetekről, ki vannak osztva a témakörök a bírók között és a kijelölt bíró kolléga válaszolni fog.

 

GG: Hozzátenném, hogy a kérdezést én nagyon bátorítanám, mert azt számtalanszor látjuk, hogy jön valami furcsa hangú levél, hozzászólás, Facebook bejegyzés stb. és a valóságtól teljesen elszakadt feltételezéseket tartalmaz. Ehelyett, ha az illető megkérdezett volna előtte minket, mi szívesen elmagyaráztunk volna mindent részletesen. Így viszont a dolog nagyobb kárt is okozhat, mert sokan, akik olvassák nem tudják, hogy az ott leírtak nem állnak meg a lábukon, aki pedig tudja, érti a helyzetet, nem feltétlenül fog belemenni, kommunikálni. Szívfájdalmam, hogy általában először megnyilvánulnak és utána kérdeznek az emberek.

 

 

LF: Ha valaki szándékosan csal, és ezt a bíró ezt észleli, akkor a bírónak el kell járnia. Ha nem észleljük, nem értesülünk róla, sajnos nem tudunk vele mit tenni. De tudok konkrét esetet, nem nevesítve, hogy az adott játékos már ott tart, hogy sokan azt mondják, egyszerűen nem mennek vele játszani.

 

GG: A bíró definíciójában is az van, hogy be kell avatkoznia, ha tudomására jut valami, meg kell kérdeznie akár a klubházban is, hogy mi volt ott és ott, kötelessége kibogozni a helyzetet. A bökkenő az, hogy mindegyik játékos úgy kezdi, hogy „nem akarok én itt problémát csinálni”, de akkor ezzel bíróként mit kezdjek? Nem tudjuk meg, ki és hol volt, csak megerősítést akar az illető, hogy x játékos tényleg szabálytalan volt, esetleg csalt.

 

Ezzel viszont az a gond, hogy mindkét érintett valójában nagy slamasztikában van. Stroke playben a szabály szerint a 104 fős mezőnyben a 103. játékos is felelős a többiek játékáért, vagyis ha valaki szabályt szeg, és ez az illető tudomására jut, de nem jelzi, hanem hagyja, hogy hibás score-t adjanak le, és ez aztán ki is derül, akkor mindkét játékost kizárják. És azt gondolom, hogy teljes joggal. Ha hagyom, hogy valaki szabálytalankodjon, akkor kvázi a cinkosa vagyok neki. Megvan ebben is a logika.

 

 

LF: Ezzel kapcsolatban pozitív élményeim vannak. A játékosok egymás között ugyan nem nagyon szólnak bele a dolgok menetébe, de egyre több versenyen van ugye bíró, és egyre többször jelzik a játékosok, ha valamelyik flightnál probléma van. Ha a játékosok és bírók tudnak egymással kommunikálni, akkor ez a kérdés meg fog oldódni. Ez persze nem azt jelenti, hogy indokolatlanul „be lehet mártani” ellenszenves játékosokat.

 

MG: Ez ugyanakkor szemléleti kérdés is. Vannak játékosok, akik úgy érzik, ha megszegnek egy szabályt, az egy stigma. Rosszul reagálják le azt a helyzetet, amikor a bíró odamegy és a helyzetet szeretné tisztázni egy döntés előtt. Mondd el! kérdi a bíró – majd erre sokan kiborulnak, mondván: mivel vádolsz? A profi versenyeken pedig nincs olyan hétvége, hogy ne osztanának ki jó néhány büntetőt. Tehát azt kell látni, hogy ha egy játékos elkövet egy hibát, attól még nem csaló. A hibázás bárkivel előfordulhat, ha valakinek büntetőütést kell beírnia, attól még nem csaló!

 

Két dolog hiányzik sok játékosból. Az egyik a valamilyen szinten szükséges alázat, a másik a tisztelet a sport és a többi játékos felé. (Ezt kell mondjuk azoknak átgondolniuk, akik pl. ketten kimennek a pályára, majd leadnak egy szinte kamu scorekártyát.) És ha a játékosokat nézzük, akkor pedig egy golfbíró szemében nincs különbség a 36 hcp és plusz hcp között, adott helyzetben mindkettőnek egyformán be kell írnia egy (két) büntetőütést. Néha aztán a játékosok túlreagálják, hogy szabályt sértettek és ennek vannak következményei. Ez a probléma például a Junior Touron, és nem is a játékosokkal, inkább sajnos sokszor a szülőkkel.

 

GG: Meg fontos látni, hogy nem mi, mint bírók osztjuk büntetést, hanem maga a szabály, csak sajnos mi hozzuk azt a játékos tudomására. És ha azt kérdezi, hogy droppolhat-e jobb helyről, azt is a tudomására hozzuk, sőt sokkal szívesebben folyunk bele a játékba ilyenkor!

 

LF: Igen. Alapvetően nem azért vagyunk ott, hogy büntetőütéseket osztogassunk, nem ez a célunk. Nyilván ami le van írva, az alapján kell eljárni, tehát alkalmazzuk a szabályokat. Kevés játékos van, aki vitás vagy nem egyértelmű helyzetben felfedezi a lehetőséget, hogy ilyenkor hívja a bírót, aki azért van ott, hogy segítsen. A bírónak joga van arra, hogy megakassza a játék menetét, amíg eljár, és ez nem a játékmenet lassítása, viszont tisztázza a helyzetet, és lehet, hogy jobb helyről tudja folytatni a játékot a versenyző.

 

Ha megvan az a lehetőség, hogy egy játékos, aki kérte a segítségünket szabályosan jobb helyzetbe kerüljön, és én ezt ki tudom bányászni a Döntések Könyvéből, akkor meg is teszem. Az más kérdés, hogy elvárják, hogy azonnal tudjam az összes döntést, pedig sokszor egy pici kis szón, apró körülményen múlhat az, hogy jár-e az a free drop.

 

 

LF: Szépen le van írva, mikor és hogyan kell eljárnia a bírónak, hogy a lassú játékot mérni tudja, ütemben haladjanak a játékosok. Volt már számtalan precedens, hogy megköszönik a bírói beavatkozást.

 

GG: És a lassú játékot tudod szankcionálni, a gyenge játékot viszont nem. Ha netán eljutunk oda, hogy pezsgőbb lesz a golfélet, és a kluboknak megéri majd nem úgy meghirdetni a versenyt, hogy jöjjön mindenki, hanem lesz komoly hcp-limit és külön versenyt hirdetnek a 24 vagy 36 hcp felettieknek, akkor nem lesz egy mezőnyben a 6-os és a 35-ös hendikepű játékos.

 

MG: Én, amikor játszom, őszintén zavar, ha valaki lassú. Nagyon hálás vagyok, ha ilyenkor odajön egy bíró és jelzi az illetőnek, hogy haladjon. Az én játékomat is befolyásolja, de nem nekem kell beleszólnom. A notórius lassú játékos játékát kezelni kell.

 

LF: Sokszor pl. nem tudják, hogy egyik flight versenyen is megelőzheti a másikat, nem kell megvárni, amíg mindenki megkeresi a labdát, és ez bizony dilemma szokott lenni. Ugyanez ha egy kétfős flight játszik, a bíró oda tud menni, át tudja vinni őket. Azt persze látni kell, hogy próbáljuk ugyan mindig mozgásban tartani a mezőnyt, de ha teli van a pálya, akkor teli van a pálya.

 

GG: És fontos, hogy a bíró soha nem a flightot nógatja, hanem odamegyünk és megnézzük, melyik játékossal is van a gond. Figyeled őket pár percig. Ilyenkor aztán általában a lassú játékos szokta mondani, hogy köszi, teljesen jól haladunk, de a másik két golfozó már ideges, hiszen ők próbálják behozni a lassú játékos által elvesztegetett időt. …Ilyenkor nem idegesíteni akarjuk tehát a játékosokat, hanem tudni hogy kivel kell majd szót váltanunk a játék sebességéről.

 

Ami pedig ilyenkor, vagy általában a bírói jelenlétet illeti, a játékosok a bíró tevékenységét a versenynap részének kell hogy tekintsék, nem pedig zavaró tényezőnek. Furcsa is lenne, ha pl. egy focista vagy jégkorongozó megkérné a bírót, hogy ne szaladgáljon már körülötte, meg ne fújkálja állandóan a sípját. Mint mondtuk, egy golfversenyen nem a bíró a főszereplő, de egyes helyzetekben ő kell, hogy beavatkozzon, intézze a játékmenetet.

 

 

A Bíró Bizottság a versenyen résztvevő bírókkal közösen részletesen kielemezte a történteket minden szemszögből. Az általunk szükségesnek tartott részletességgel kommunikáltunk az érintettekkel, levontuk a megfelelő tanulságokat és elkészítettük az esettel kapcsolatos állásfoglalást, melyet elküldtünk az MGSZ Elnöksége részére. Ezt a szeptemberi Elnökségi ülésen meg is tárgyalta az Elnökség.

 

Ami a szabályok szempontjából nem kérdéses, az az, hogy a versenybíró nem hibázott és a versenybizottságnak pedig sajnos nem volt szabályokkal megalapozott lehetősége a büntetőütést visszavonni. Bármennyire is szurkolunk minden egyes magyar játékosnak, a helyzet ez. Ezen túlmenően a Bíró Bizottság a maga részéről ezt az esetet a jövőre vonatkozó tanulságokkal együtt lezártnak tekinti és a jövőben is az Elnökséggel egyeztetve nyilatkozik egyes ügyek kapcsán.

Németh Attila | 2011. október 26. 09:33

Szerintem ez egy nagyon hasznos beszélgetés volt, elsősorban a szándékok és célok felvázolása tekintetében. A megvalósításra kíváncsi mindenki, de ezzel sajnos még sok tennivaló van. Az előre megfontolt szándékkal, korábbi bírálatok miatti bosszúállás indíttatásával, figyelmeztetés nélküli büntető ütések beívelésével a bírói kar nem fog tudni előrelépni sem az eredmények, sem pedig a megitélésük tekintetében.
Vári Attila a szabályok szoros figyelembe vételével valóban nem hibázott, de emberileg, morálisan lejáratta önmagát és bíró társait is. Az egy másik kérdés, hogy a bíró bizottság vezetői közül azóta senki nem ismerte el , hogy legalább figyelmeztetni illett volna a játékost. Egyedül Sugár András kért személyesen elnézést az attrocitás miatt. Ha valaki nem érzi, hogy egy Magyar Nyílt Bajnokságon miként kell bíráskodni, az ne vállalja el vagy ne delegálják oda.
A versenybizottság egy ostoba döntésre reagált jól, de nem szabályszerűen. Mindez elkerülhető lett volna, ha a bíró figyelmezteti a játékost, de azért nem tette, mert meg kellett torolni a JB-on az általam megfogalmazott kritikát.
Az MGSZ azóta sem kommentálta a történteket, ami nagyfokú belső egyet nem értésre utal. Nyilvánosan a bírót az MGSZ nem merte elmarasztalni, mert szorosan véve szabályosan járt el, a VB-ot pedig nem lehetett, mert ugyan nem szabályosan, de morálisan helyesen döntött. Az olvasóra bízom, hogy kit kedvel jobban ezek fényében.
Németh Attila