Sokan nem értik, esetleg unják, hogy Tiger Woods akkor is uralja a golfhíreket, ha nem játszik jól, sőt, néha akkor is, ha egyáltalán nem is versenyez. Bár egyre kevésbé tűnik valószínűnek, hogy Tiger visszatér még valaha arra a szintre, ahol közel egy évtizeden át kisebb megszakításokkal uralta a golfvilágot, de nem véletlenül alakult úgy, hogy mindennek hírértéke van, ami Tigerrel kapcsolatos.

 

 

Woods szenzációs amatőr karrier után a profik között is azonnal a legjobbak közé tört, 1997-ben pedig a Masters történetének legfiatalabb bajnoka lett. Ezt követően mégis edzőt váltott, és Butch Harmon irányítása alatt olyan tökéletes technikát fejlesztett ki, hogy a golf történetének legsikeresebb időszakát produkálta 1999-től 2002-ig – négy év alatt 27 versenyt nyert a PGA Touron, köztük nyolc major bajnokságot.

 

A sok emlékezetes siker közül is kiemelkedik a 2000-es US Openen aratott győzelme, ahol olyan játékkal nyert, ami közel állt a tökéleteshez. Abban az évben a 100. US Openre került sor, és az Amerikai Golf Szövetség úgy döntött, hogy az amerikai golf emblematikus pályájára viszi a versenyt, a kaliforniai Pebble Beach Golf Linksre.

 

A pálya méltó volt egy US Openhez: a fairwayek szűkek, a greenek nagyon gyorsak és kemények, a rough sűrű és magas, ráadásul az időjárás is kellemetlen volt a négy nap nagy részében. Az első két napon egyaránt köd zavarta a versenyt, de Woodsnak némi szerencséje volt, hogy az első fordulóban délelőtt játszhatott, amikor a legjobb körülmények uralkodtak a pályán, és ő ezt egy bogey-mentes 65-ös körrel ki is használta, amivel rögtön az élre állt.

 

A pénteki versenynapon csak tizenkét lyukat tudott teljesíteni a köd miatt Tiger, de azt par alatt négy ütéssel tette – emlékezetes, hogy az utolsó szakaszán, a hosszú par hármas 12-esen egy tizenöt méteres birdie puttot süllyesztett el, mielőtt felfüggesztették volna a játékot. A második fordulót végül 69-cel zárta, és már ekkor hat ütés előnyre tett szert, de még jellemzőbb a fölényére, hogy 36 lyuk után csak tizenheten voltak tíz ütésen belül hozzá képest.

 

A legnehezebb körülmények a harmadik fordulóban vártak a játékosokra, amikor a hatalmas szélben egyetlen játékos jutott par alá (Ernie Els), és Tiger azzal is tíz ütésre tudta növelni előnyét, hogy part játszott. Egyetlen nagy hibáját is ekkor vétette Woods, aki tripla bogeyt ütött a kör elején, de ez egyszeri kisiklásnak bizonyult, így vasárnap egyetlen kérdés maradt: hány rekordot dönt meg Tiger.

 

Woods az utolsó fordulóban sem fogta vissza magát, a nap legjobbjával, bogey-mentes 67-tel beállította minden idők legalacsonyabb eredményét a US Openen 272 ütéssel, sőt, ő lett az első ember, aki kétszámjegyű par alatti eredménnyel zárt egy US Opent (-12-vel). Ezeket a rekordjait Rory McIlroy adta át a múltnak idén, de hatalmas különbség, hogy míg a Congressional Country Clubban idén rekord számú játékos játszott par alatt, addig 2000-ben Pebble Beachen egyedül Tiger Woods!

 

Talán a legmegdöbbentőbb adat a különbség, amivel Tiger győzni tudott, az ugyanis tizenöt ütés volt. Ezt megközelítő különbségek még a golf hőskorában, a 19. századi versenyeken alakultak ki, de ez a tizenöt ütéses győzelem a mai napig a legnagyobb különbségű siker a major bajnokságok történetében. Ez a rekord jelenleg megdönthetetlennek tűnik, hiszen egyre kiegyensúlyozottabb a világ élmezőnye.

 

Tiger győzelme Pebble Beachen egy elképesztő sorozat nyitó állomása volt – ezt követően ugyanis sorozatban megnyerte az Open Championshipet, a PGA Championshipet és a következő év tavaszán a Masterst is (és ezzel teljesítette az úgynevezett Tiger Slamet), így a modern éra egyetlen olyan golfozója lett, aki egyszerre birtokolta mind a négy major bajnoki címet. Manapság ez is elképzelhetetlen teljesítménynek tűnik: mindent elmond, hogy az utolsó tizenhárom majort tizenhárom különböző játékos nyerte.

 

Hogy mitől volt olyan jó 2000-ben Tiger? Hatalmas és többnyire pontos drive-ok, precíz közelítő ütések, remek rövidjáték, lenyűgöző menekülő ütések és a fantasztikus puttolás olyan egyvelege volt az ő játéka, amit se előtte, se azóta senkitől nem láthattunk, és talán soha nem is fogunk.