A PGA Tour Év Játékosa díj az egyik legnagyobb elismerés, amit golfozó kaphat, hiszen miközben valóban egyre kiegyensúlyozottabb a nemzetközi golf, vitán felül áll, hogy a PGA Tour továbbra is magasan a legszínvonalasabb versenysorozat, ráadásul a játékosok szavaznak róla, és általában a versenyzőtársak elismerését szokták a legtöbbre tartani.

 

Ám épp ez a szubjektív elem az, ami veszélybe sodorhatja Luke Donald díját, holott a szakértők között egyetértés van abban, hogy az angol játékos kiemelkedett a mezőnyből idén – a PGA of America Év Játékosa díját, amit egy objektív pontrendszer alapján ítélnek oda, meg is nyerte.

 

Kisebb vitát kavart, hogy a PGA Tour elhalasztotta a szavazást, utólag változtatva a szabályokon, és megvárják a „félhivatalos” WGC-HSBC Champions verseny végét, ám akármi is történjék jövő héten Sanghajban, nyugodtan kijelenthetjük, hogy igazságtalan volna, ha nem Luke Donald kapná az Év Játékosa díjat. Ennek indoklásaként érdemes egy pillantást vetni a világelső eredménysorára.

 

Donald úgy végzett a PGA Tour kereseti listája élén, hogy héttel kevesebb versenyen vett részt, mint a második helyezett Webb Simpson, ráadásul hihetetlenül meggyőző játékkal rukkolt elő az utolsó verseny utolsó fordulójában, amikor tudta, hogy csak a győzelemmel érheti el a célját. Ilyen szituációban sorozatban hat birdiet ütni és 30-cal lejönni a hátsó kilencen, az a nagy játékosok jellemzője.

 

Noha Donald „csak” két versenyt nyert idén a PGA Touron, ennél többet senki sem tudott, viszont magasan ő volt a legjobb az átlagos ütésszám statisztikájában is 68,86 ütéssel egy körben. A második helyezett Simpson körönként 0,4 ütéssel volt rosszabb nála, de az is figyelemreméltó, hogy az elmúlt öt évben Donaldon kívül kizárólag Tiger Woods tudott 69-es átlag alá menni (ő kétszer is, 2007-ben 68 alatti volt ráadásul az átlaga).

 

Bár a szavazáson értelemszerűen kizárólag a PGA Touron elért eredményeket veszik figyelembe, érdemes azt is megemlíteni, hogy Donald úgy érte el ezeket az eredményeket Amerikában, hogy ő közben folyamatosan versenyzett Európában is, és minden esélye megvan arra, hogy a European Tour kereseti listáján is az élen végezzen év végén. Ez a duplázás korábban még senkinek nem sikerült – legalábbis hivatalosan, Tiger Woods ugyanis többször is több pénzt gyűjtött, mint a European Tour aktuális legjobbja, ám mivel nem volt tag, ezért az ő eredményei nem számítottak bele a kereseti listába.

 

Donald idei sikersorozatának eredményeként a világranglistán is magabiztos előnyre tett szert, több mint három átlagponttal vezet, ami jelentősnek számít. Idén már eddig is több mint 500 világranglistapontot gyűjtött az angol játékos, és még néhány nagy verseny hátravan – hogy kontextusba helyezzük ezt a számot, tudni kell, hogy mióta a jelenlegi rendszer él, csupán Tiger Woods, Ernie Els és Vijay Singh tudott 500-nál több pontot szerezni egy évben. Donald kétszáz ponttal veri a második legjobb idei teljesítményt nyújtó Rory McIlroyt, ami két major bajnokság megnyerésével egyenértékű…

 

Hogy mégis mi szól akkor Donald ellen? Leginkább a múltja, hiszen évek óta úgy volt elkönyvelve, mint egy jó, de nem kiemelkedő játékos, aki mindig ott van a tűz közelében, de nem tud győzni. A major győzelem hiányát is fel szokták hozni Donald ellen, ugyanakkor egész évben sokkal, sokkal jobban játszott, mint a PGA Championship győztese, Keegan Bradley, akit még Webb Simpson mellett az Év Játékosa díjra esélyesnek tartanak.

 

Donald pechére a PGA Touron szereplő játékosok döntő többsége amerikai, és sokan azzal is vádolják őket, hogy nem szívesen szavaznak egy külföldire – emlékezetes módon tavaly az Év Újonca szavazást Rickie Fowler nyerte Rory McIlroy ellenében, noha az észak-ír sztárnak egyértelműen jobb éve volt.

 

Döntsenek végül is bárhogy majd a PGA Tour játékosai, mi nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy 2011 Luke Donald éve volt.