Se kutyák, se nők
Látogatás a Royal St.George's klubházában
Amikor egy tradicionális, 19. századi golfklubra gondolunk, sokan reflexszerűen nagyszabású épületekre, luxus berendezésekre asszociálnak, és bár bizonyosan van ilyen is, de a valóság a legtöbb esetben más, mint Anglia egyik leghíresebb privát klubjának, a Royal St. George’s Golf Clubban is.
Pár hete az Open Championship utolsó gyakorlónapján abban a kiváltságban és szerencsében volt részem, hogy meghívást kaptam a Royal St. George’s Golf Club klubházába a klub egyik korábbi kapitányának vendégeként. A kapitányokat egyébként évente választják, és ők számítanak a „menedzsernek”, vagyis valójában az adott évben ők vezetik a klubot, míg az elnök inkább csak egy tiszteletbeli pozíciót tölt be.
Ereklyék a Royal St. George's klubházban
Ez a rendszer ugyanolyan, mint a Royal & Ancient St. Andrews Golf Clubban alkalmazott, és ez nem véletlen. Az 1887-ben alapított St. George’s, amely a Royal - „királyi” - jelzőt 1902-ben kapta meg VII. Edward, angol királytól, nem titkoltan az angliai megfelelője akart lenni az ősi skót klubnak, ez pedig sok mindenben megmutatkozik.
Többek között abban, hogy a Royal St. George’s is egy úgynevezett all-male klub, vagyis nők nem lehetnek tagjai. Korábban a parkolóban egy rendkívül diszkriminatív tábla fogadta a látogatókat, amin csak ennyi állt: „No dogs, no women” (Se kutyák, se nők). Ezt azóta eltávolították, de az elv megmaradt, és hogy ezt mennyire komolyan veszik, azt mutatja, hogy a pályán nincsenek női elütők, a klubházban pedig női öltöző.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne látnák szívesen a nőket a klubházban, vendégként nagyon sokan megfordultak az Open alatt is, a klubtagok feleségeiknek pedig egy külön, igényesen berendezett szoba is rendelkezésükre áll. Az épület maga minden hivalkodástól mentes, de szép, egyszintes, tipikus 19. századi vidéki angol kúria, aminek kertjében az Open ideje alatt is nagyon kellemesen töltötték az időt a vendégek.
A klubház legfontosabb terme a dohányzó szoba, ahol ugyan már tilos dohányozni, de a neve megmaradt – itt tárolják a klub Challenge Trophyját, amit 1888-ban alapítottak és a háborús éveket leszámítva mindig megküzdöttek érte a tagok.
A terem nagy részét a kandalló körül felállított fotelek foglalják el, de ülőhelyek, míg a szemközti oldalon található vitrinben vannak a kapitányok által ajándékozott ezüstlabdák – ez a tradíció is St. Andrews-i eredetű. A falakon pedig az elnökök és a klubban rendezett nagy versenyek bajnokainak névsora látható: tizennégy Open Championship mellett tizenhárom Brit Amatőr Bajnokságot és további számos nemzetközi amatőr bajnokságnak adott otthont.
A szobákat összekötő folyosón pedig az Open-bajnokok és a kapitányok portréi, illetve kisebb-nagyobb vitrinekben a nagy bajnokok ütői, labdái és kupái találhatók – ki van állítva például a hatszoros (és ezzel minden idők legeredményesebb) Open-bajnoknak, Harry Vardonnak az 1911-es sikere alkalmával használt labdája, hogy csak egyet említsünk a sok érdekesség közül.
A klubház minden szegletéből „árad” a golf, a gyanútlan látogató akaratlanul is a hatása alá kerül a hely egyszerű nagyszerűségének. Talán ebből is lehetne tanulni.
Király Levente
A legfrissebbek
Nekrológ | A végére tartogatta a legjobbját | Fredrik Jacobson állt az élre Sanghajban | Újabb női próbálkozás a férfiak között? | A világelső otthon maradt | Kettőből kettő |Hozzászólások
Hozzászólok...
